Haluka

Haluka

Anyuka csak nem jön vissza. Az Anyukák már csak ilyenek. Ha egyszer elmennek, nem jönnek többé vissza. Csak egy óriási Haluka maradt itt helyette, aki hasonlít bár az eredetire, mégsem ugyanolyan. Egy Halott Anyuka ráadásul az idők során össze is megy. De ez még óriási, és mintha egyre csak nőne.

Olyan óriási, hogy a falu végéről is látni, ahogy a szomszéd házak fölé tornyosul a kert végében. A buszból is látni, ahogy visszatükröződik a távolból az ablaküvegen. Nem is érti, hogyan lehet ekkora. Amikor először meglátta, azt hitte el sem fog itt férni. Apa nyugtatta, hogy de, elfog. Most még nagy, de a végén olyan apró lesz, hogy elfér majd a tenyerében, maroknyi valami marad a Haluka. Apa csak tudja. Ő már számos Halukát látott zsugorodni.

De mi lesz, ha nem fog összemenni, hanem egyre csak nő majd, és nem lesz elég neki a kert, bejön majd a házba, és elfoglalja a nappalit, és szétterpeszkedik a konyhában, a fürdőben, és az ő szobájában is, és befekszik az ágyába, kitúrja onnan Haluka, mert neki is aludni kell valahol? És mi lesz ha már olyan nagy lesz, hogy el sem fér sehol sem, ezért felaprózódik, kis részecskékké formázza magát, és bebújik az iskolatáskájába is, meg az összes nadrágja összes zsebébe, és még a bőre alá is, és akkor mi lesz?

Apa arcán aggodalom ült. Szomorúan is nézett, mert beláthatta, hogy erre minden esély megvan, és igazán borzasztó lenne itt minden, még borzasztóbb, mint most. Ezért kiment a kertbe, éppen oda, ahol most Halukát zsugorítanak ők ketten, és kerítést állított oda, ahol az Élő Anyukát utoljára látták, mielőtt eltűnt volna, és most már mindenki biztonságban érezheti magát. És így Haluka ha mégis nőne még, csak felfelé nőhet, ahol senkit nem zavar.