3. rész
A sütés mellett azt sem értette soha, hogy az anyja miért otthonkában jár, és miért csak azóta, hogy leszázalékolták. Az ember biztos automatikusan az otthonka boltba megy a munkahelyéről az utolsó munkanap. És rögtön vesz vagy hármat, és lehetőleg három egyformát. És elkezdi elsózni a levest, elégetni a fasírtot, lecsót eszik lecsóval, és nem felejti el megrendelni a Rídörsz Dájdzseszt összes számát tíz évre visszamenőleg. Azt viszont egyik napról a másikra elfelejti, hogyan kell be – és kikapcsolni a tévét. Többek közt.
-Úgy meghúztam a lábam, alig bírtam hazavánszorogni.
-Nem baj anyuka, legalább van valami izgalom.
-Tegnap meg itt volt a vízórás, nem tudtam neki ajtót nyitni.
-A vízóra megvár. Pihenned kéne egyet.
-Pihenni? Főznöm kell meg úszik a lakás, meg megkért az Andika, hogy süssek valamit a lánya születésnapjára.
-Már megint ez az átkozott sütés. Süssön magának.
-Nézd mekkorára dagadt.
-Tegyél rá zselét éjszakára.
-Á, nem jó az erre.
-Akkor fáslizza be anyuka, az a múltkor is segített.
-Az a fásli már úgy szét van nyúlva, hogy nem tart az semmit.
-Akkor süssél mama, attól biztos meggyógyul.
Anyuka arcát figyelte. Milyenek a vonásai, mikor nem beszélt éppen, csak maga elé bámult. De nem elgondolkodón. Anyuka nem elmélázott, csak éppen nem mondott semmit. Nem járt közben az agya. Ezt már másnál is megfigyelte. A Laci is ilyen, ha beszélnek hozzá, biztos, hogy nem azon gondolkodik, amit mondanak neki, nem is azon, hogy mit nem mondanak, hanem látszólag egyáltalán semmin. Csak kifejezéstelen arccal áll az ember előtt, s míg a másik szemébe néz vagy maga elé a földre, nem néz igazából sehová, nem gondol semmire. Arra sem, hogy mit fog legközelebb mondani, csinálni, milyen aggodalmai vannak, mitől izgatott, vagy feszült, vagy hogy feszült-e egyáltalán. Anyuka a kólás poharakat nézte az asztalon, de sajnálni sem lehetett, amiért szíven ütötték a támadó mondatok, egész egyszerűen azért, mert nem ütötték szíven. Anyukát nem lehet szíven ütni holmi kimondottal.
Soha nem is lehetett. Akkor sem, amikor azt mondta neki a sarki zöldséges, hogy meglásd, a lányodból nem lesz semmi, hiába mondtuk neki, hogy ne angolra menjen, hanem jogásznak vagy képviselőnek. Most meg itt van, vénlányként. Az a fiú soha nem fogja elvenni, a szemében látszik, hogy nem tisztességes. Mi már ennyi idősen gyereket neveltünk, vezettük a háztartást, két műszakban dolgoztunk a határőrségnél. Ajajajajj. Még lakása sincsen.
Akkor sem, amikor Apuka meghalt; Apuka testvére szerint azért, mert Anyuka az őrületbe kergette. Anyuka a halálos ágyába is befeküdt mellé, és mondta Apukának, hogy fáj most neked a beszéd, majd én beszélek. És mesélt Anyuka, hogy mennyire felvizezte a gyümölcslevest, hogy kifestették a nappalit, minden bútort elmozgattak, hogy ki tudjon takarítani mögötte. Hogy még mindig nincs vevő a kocsira. Ezért Apukának éjszaka kellett felkelnie azért, hogy meghalhasson, amikor Anyuka befejezte a mondandóját.
Anyuka nézett csak maga elé, nem tudni, mire gondolhatott, de néha elkapta a térdét, megdörzsölgette, simogatta, és azt mondta, jaj. Majd felállt, elment a szoba legtávolabbi pontjába, ott megállt egy pillanatig, látványosan egyik lábáról a másikra helyezte át a testsúlyát, balról a jobbra, és visszasétált a fotelhez, hogy a karfájába kapaszkodhasson. A macska a lábához dörgölőzött. Nem dorombolt, csak préselte a fejét Anyuka térdéhez.
-Ez a macska is a sírba visz. Tegnap leszakította a függönyt, nem mész onnan?- mondom neki, erre csak piszkálja, csak piszkálja. A virágot is át kéne ültetni, amit felborított, nem is tudom…
-Vegyen Anyuka kutyát.
-Az kéne csak ide, egy kutya. Azt is etetni, meg levinni. Nem bírja már a lábam a lépcsőzést.
-Kis kutyát kell venni, valami ölebet, annak jó a macskaalom. Biztos ellenének a macskával.
-Nem kell nekem kutya, elég volt a Dodi, azzal is mennyi baj volt, amikor kiásta a telken az uborkát.
-Hát, ha nem, nem. Indulunk lassan?
-Máris mentek? Csak most jöttetek.
-Még be kell szaladnunk a boltba, úgyis mindjárt kezdődik a sorozatod.
-Tényleg. Majdnem elfelejtettem.
-Mi lenne akkor velünk, Anyuka?
-Na megyünk, majd hívlak. Vigyázz magadra.
-Igen mama, vigyázzon, a lépcsőn is, ilyen állapotban. Főleg a nyakára.
-Jajj, ne is mondj ilyeneket. Már csak az kéne.
-Igen, már csak az.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése