2009. október 13., kedd

ezer csókok

Ezer csókok

Besötétedett.

A körúton, ahogy megyek,
Fénylik bennem, ami voltál.
Mint titkot, úgy rejtegetlek,
Kabátom alatt az Oktogonnál.

Nem tudja más, hogy egyszer a hídon,
Fényes nappal csókoltalak.
Este a szigeten, éjjel a Jászain,
Hajnalban egy kapualj alatt,

Volt csók a Dunán, a hegyen,
Egyszer az Astorián,
Pesti csókok ezek, csak néhány
- hogy legyen-, volt Budán.

Most összeszedem, ami volt.
Mind az ezer csókokat.
Ez az egy még, itt a zsebben,
Ez valahogy itt maradt.

Fénylik bennem, kabátom alatt
Az utolsó, ami voltál.
A körúton, ahogy megyek haza,
Az esti Oktogonnál.

Nincsenek megjegyzések: