2008. november 18., kedd

bújni, burkolózni

Bújni, burkolózni

Mintha parancsszóra csinálná. Tagadón bólint, ha a közerkölcs kívánja, teli szájjal elvigyorodik, teátrálisan lehajtja a fejét, oldalra néz vagy el, a fejek fölött, belátón hümmög hármat, talán négyet is.

Ha önsajnálatra kényszerül, enyhén megemeli a vállait, és csoszogva kiszemel a földön egy siető bogarat, követi a tekintetével, míg eltűnik a csatorna rácsa alatt, vagy guruló kólásüveg-kupakon betűzi a nyereményjátékra felhívó élénksárga szavakat. Ha megtaposott virágot lát a lakópark műkertjében, látványosan gyászol fölötte néhány percig, hogy másokat is gyászra buzdítson.

Naponta egyszer hívja fel magára a figyelmet. A metrón elővesz a zsebéből egy összegyűrt zsebkendőt, letörli a homlokáról az izzadságot, közben meglöki a mellette álló könyökét, és hangosan bocsánatot kér. Vagy feltartja a sort az ábécében a sajtok között válogatva. Néha önkényesen ellentmond, és aznap nem fésülködik.

Nincsenek megjegyzések: