Megbotlott, mindjárt el is esik, ahogy Péter barátja mondaná most, olyan ejjnabazdmegosan, teljesen váratlanul, de legalább annyira menthetetlenül. Próbál még szépíteni valamelyest, szökken néhányat, mintha direkt csinálná, így talán kevésbé lesz szánalmas a végkifejlet. Az a nő, aki elment most mellette, meg is érintette a levegőáramlat, amit sodort magával, ahogy elhaladt itt, a parfümje illatát is érezte egy pillanatra, idenéz most, vajon mennyi ideje nézheti, látta a szökkenéseket is, vagy csak azt, ahogy hasal a földön, már felállni sincs ereje, semmi jelentősége nincs a kapkodásnak innentől kezdve. Csak fekszik, nézi a nőt, ahogy távolodik, majd az arca alatt az aszfalt kitüremkedéseit; körülötte koszos és kevésbé koszos lábak sietnek vagy állnak meg közvetlenül a feje vagy a csípője mellett akár, szandálok és papucsok, egy látszólag frissen fényezett lakkcipő pár, biciklikerék, egy-kettő, egy, már minden bizonnyal régen elgurult túlérett paradicsom, egy kósza katicabogár a mutatóujja hegyén letelepedett, úgyszólván kényelembe helyezte magát, egy cumisüveg közeledik, mögötte anyukaszerű harmincas nő, megáll az orránál, aztán eltűnik nő is, üveg is, négy babkocsikerék zörgése halkul egyre, majd egy zöld nadrág jön meg egy lapát, egy hozzá tartozó utcaseprővel, aki felszedi a földről, és dobja könnyedén a többi szemét közé.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Ezdejó!
Az anyukaszerű harmincas nő jelző különösen tetszett : D
Igazán köszönöm, hát... nem mondom, hogy egyik pillanatról a másikra pattant volna ki a fejemből....:-))
hamarosan töltök fel további írásokat...
Megjegyzés küldése