2008. november 19., szerda

fényév, távolság

Fényév, távolság

Megszakad, megroppan, szétpattan, szétfeszül, megnyílna, Bandi, ájjámá odébb, szól a koszos nő mellettem a koszos gyerekének a metrón, Bandi odébb áll, persze semmit nem ért vagy tud, csak odébb áll, mert azt mondták neki, hogy álljon odébb, megszakadt, eltört valami, ahogy elmentél, te, te, csak te, az egyetlen értelmes és értelmetlen gondolatom, valós, de felesleges, Bandi ne túrkájjá az orrodba, egyed inkább azt a kiflit, még két megálló aztán leszállok, Bandi és anyja lehet, hogy tovább mennek és esznek együtt tovább elállva az ajtó előtt az utat, visszajössz majd, de nincs biztonságérzetem, fáradt vagyok, a karom alig tartom a magasba, takarom testemmel az űrt, megszakadt, szétpattant valami, undorító, ahogy összeér néha az ujjunk ezzel a kopasszal itt, vagy a táskája nyomja az oldalam, remélem a táskája,, szia Bandi, siessé, mer anyád má leszállt, senki sem tud semmit se rólam.

Nincsenek megjegyzések: