Minden kétséget kizárólag abban gyökerezik a probléma, hogy ugyanúgy él-hal a szexért, csak most már Istenbe szerelmes.
A mezőgazdász volt, aki mindig felrakta a konyhapultra. Belépett a lakásba, hanyagul lerúgta a cipőjét, néha megrúgta a kutyát is, aztán vizelt a csapba, kizárólag a csapba, kizárólag figyelmességből, minthogy szerinte túl alacsonyra szerelték fel a vécékagylót, kifröccsen minden, mégse kelljen emiatt takarítani. Nem jársz te ide olyan gyakran, mondta erre ő, hogy ne tudnám lemosni, de mindegy is, hogy van a kis mezőgazdász feleséged? Kösz, megvan, most legalább nem terhes. És a te bölcsész nyelvzsenid? Ő is megvan, Ausztriában síel épp a kollegákkal, mit síel, nem is tud síelni, forralt bort iszik, meg keresi a botját valahol félúton hegyre felfelé menet. Hiányoztál. Te is hiányoztál. Látom, megcsináltattad a konyhapultot. Nem először, te vadállat. Válaszként máris felrakta az asztalra, ahogy legutóbb is, meg azelőtt, és mint ahogy minden dugás alkalmával. Reccs.
Az intellektuel megmagyarázhatatlan okokból kifolyólag a fürdőszobába vitte. Folyamatosan fürdeni akart. Gyere, fürödjünk együtt. Vagy: gyere, megmosom a hátad. Mindig így kezdődött. Menjünk a konyhába. Gyanús, gyanús. Ez most csak beszélgetni akar. Akkor találkoztak utoljára.
A maffiózó zsebében metszőollót talált reggel, rosszabb esetben vérfoltot az ingén. A kisállat-kereskedőnek vadászgörény szaga volt, az építőmérnök lengyelül sugdosott a fülébe, ha épp a telepről jött, a biztonsági őr nem tudta mi az aszcendense, a nyelvész negyedik alkalommal is ugyanabban a fosszínű pólóban jelent meg, a rendszergazdának büdös volt a lába, a férje meg nem szereti a rizseshúst.
A mezőgazdász volt, aki mindig felrakta a konyhapultra. Belépett a lakásba, hanyagul lerúgta a cipőjét, néha megrúgta a kutyát is, aztán vizelt a csapba, kizárólag a csapba, kizárólag figyelmességből, minthogy szerinte túl alacsonyra szerelték fel a vécékagylót, kifröccsen minden, mégse kelljen emiatt takarítani. Nem jársz te ide olyan gyakran, mondta erre ő, hogy ne tudnám lemosni, de mindegy is, hogy van a kis mezőgazdász feleséged? Kösz, megvan, most legalább nem terhes. És a te bölcsész nyelvzsenid? Ő is megvan, Ausztriában síel épp a kollegákkal, mit síel, nem is tud síelni, forralt bort iszik, meg keresi a botját valahol félúton hegyre felfelé menet. Hiányoztál. Te is hiányoztál. Látom, megcsináltattad a konyhapultot. Nem először, te vadállat. Válaszként máris felrakta az asztalra, ahogy legutóbb is, meg azelőtt, és mint ahogy minden dugás alkalmával. Reccs.
Az intellektuel megmagyarázhatatlan okokból kifolyólag a fürdőszobába vitte. Folyamatosan fürdeni akart. Gyere, fürödjünk együtt. Vagy: gyere, megmosom a hátad. Mindig így kezdődött. Menjünk a konyhába. Gyanús, gyanús. Ez most csak beszélgetni akar. Akkor találkoztak utoljára.
A maffiózó zsebében metszőollót talált reggel, rosszabb esetben vérfoltot az ingén. A kisállat-kereskedőnek vadászgörény szaga volt, az építőmérnök lengyelül sugdosott a fülébe, ha épp a telepről jött, a biztonsági őr nem tudta mi az aszcendense, a nyelvész negyedik alkalommal is ugyanabban a fosszínű pólóban jelent meg, a rendszergazdának büdös volt a lába, a férje meg nem szereti a rizseshúst.
1 megjegyzés:
hú, de jó ez!
Megjegyzés küldése