Azt kívánta, Ingrid bárcsak bölcs és belátó lenne. Hat előtt nem jöhet, mert még nincs otthon senki, hatkor sem, mert akkor vacsoráznak, hat után végképp nem, mert fürdetés, tévénézés, alvás. Ingriddel pedig nem lehet együtt aludni. Pláne nem ennyien együtt. Forgolódik, mocorog, köhint, bújik, melege lesz tőle az embernek valahogy. Tolná el magától, csak hogy egyedül lehessen végre, olyan igazán egyedül, Ingrid-, és többiekmentesen, levegőt! Jobb lesz, ha hazamész Ingrid, dühös. Mert tehetetlen. Döntésképtelen, mert ő vagy csak veled, vagy csak nélküled, a végletek embere ő, Ingrid, te meg aljas módon befurakodsz, mint kutya két bárány közé az ólban, a hidegben használod ki a csurran-cseppen szerelmeket. S bár te is habosan iszod a sört, és ábécé szerint nevezed a gyerekeidet, mint ő a macskákat, és előbb eszed a főétel, aztán a levest, ez még édes kevés. A mézes-kávés reggeli falatok feletti szállodai örömön túl nem mutat a jövő.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése